Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verseim - Kisugárzásaim

Ha vége lenne…

 

road_to_heaven.jpg

 

Ha ma vége lenne, nem kérném

Az Istent sikítva sem esengőn,

Hogy ne emeljen magához.

 

Belehaltam mindenbe,

Számvetéshez érve keblemre

Emelem szeretteimet…

 

Mindenem vagytok!

Ég Veletek!

Bevégzem utamat.

 

Követem sorsotokat

Angyalszemmel, s óvó melengető

figyelemmel Veletek leszek.

 

Nem kell félnetek, erőtök égig ér!

 

S a számadásnál Uram magához kér:

 

Hogy bántál az emberekkel, gyermekem? – kérdi.

 

Vétkeztem, Uram!

Én vétkem, én vétkem, én nagy vétkem…

Szememből könny csordul,

Szívem belesajdul.

 

Gőgös voltam és hideg,

Embertelen és törtető,

Önző és magának való.

 

De Te tudod, gyermek lakott bennem,

Felnövekvő, gyenge és félénk.

 

Hosszú volt az út, míg elértem célomat,

Megtaláltalak, elfogadtalak.

Megértettem szándékodat,

Feladtam akaratomat.

 

Megerősödtem és megértettem szavaidat.

A csendes nem gyenge,

A halk nem tehetetlen,

Az alázatos nem kevesebb.

 

Megtanultam és felnőttem.

Elszakadtam és erőm végtelen.

Nem fog már a földi lét.

 

Az itt-maradókat felneveltem,

s óvó szeretetemmel

mindörökké szívemhez emelem.

 

Isten áldására bízom!

 

Amen!

(2013.12.14)

angyal.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tisztítótűz

(látomás ihlette varázslat)
 
Szemed villanása vitt a csábításba
Hangod suttogása őrült látomásba.
Hangodnak bársonya megigézte lelkem,
S tudtam elvesztem már, menthetetlen szívem.
 
Karod ölelése vágyaim korbácsa
Puha ajkad csókját ajkam hőn áhítja
Érintésed tisztítótűz, mely emel, majd mélybe húz,
Gerincem íve feszül, majd elcsitul.
 
Lényed közelében villanok s illanok
kéjem évezredes mámoron átragyog
Feloldódom benned, összeforr a testünk
Ilyen üdvözítő kéjforrást kerestünk.
 
Pihegek válladon, 
szárnyszegett pacsirta,
Dalom csak te hallod,
Csengő, kristálytiszta.
 
2014-01-08
 

tuz.jpg

   

Szabadulás

Érzéseim felkockáztam.

A fájókat elodáztam.

Elrejtettem,

én se lássam.

 

Vakká lettem.

Árulással,

önsorsrontó

megcsalással.

 

Tályoggá nőtt, hatalmassá,

tűrhetetlen polip-klónná,

Vérfertőző óriássá

Húsom rágó átok-kórrá

 

Behatolt az elmémig,

lyukat vájt a hitembe

majd világosult

a szememen ülő hályog

 

s elengedtem.

ragaszkodó ragadványomtól

szabadulva

megkönnyebbültem.

 

Nem engedhetek…

Enyém lett a választás,

kínlódni és tovább égni,

úgy tenni,

mintha nem lenne

vagy a fájdalommal szembenézni,

felszakítani s túlélni

                    ha túl lehet…
 
 
Kérdések

Mit érzel?

Nem értem…

Érzed-e?

Remélem.

Kimondod?

Ne kérd, nem!

Kéred-e

kétségem?

Ne hagyj el,

reményem.

 

2014.07.07.

 

Útjelző

Mi vagy te? egy erős szálfa?

vagy csak hitvány korhadék

Mit keresel e világban?

fordítod a kerekét?

Mindegy is, csak érezz

és fussunk

bele a nagyvilágba

találtalak, s lélekutunk

együtt halad tovább…

szívbemaró szereteted

elragad és meggyötör

ismerem az érzésedet, nekem is van

csak böjtöl

kivárásra játszik, mert

még nem jött el az ideje

de ha itt lesz, harsány

hangját megismered,

tudod-e?

a szívedet melegíti s a szemedbe

bekacsint

a válladon sír, ha bánattól

reszket a lelke megint

légy a társa, légy útjelző

együtt menni sokkal jobb,

a megbotló vándor

vállát te is átkarolhatod

hálával telt szeme könnyes,

 s te nem érted, mivégre

hisz a lelked olyan tágas, belefér a

Miért ne?

 

Szeretet - trilógia

I.

A szeretet végtelen,

nem vehető, kéretlen,

Képzeletedben tátongó hiányodat

betöltheti és megerősít

ha elhiszed

 

Felkarol, veled van ,

sosem hagy el, neked van

Támogat és átkarol,

emberformát ölt s behatol

apró receptoraid mélyén csiklandoz

támaszt adón.

 

Szeretet

II.

Más ritmusban énekelek

és másban is zenélek,

de a lelkem együtt rezdül

meghallják a szirének.

Hív a lelkem,

csobognak az érzések, mint patakok,

kelj át velem, itt, a zúgón

Barátommá fogadok

minden embert, ki a víz partjára leül,

hallgatja a csobogását

s velem együtt menekül

Együtt élünk mostantól már,

velem van az egész világ,

itt élünk a patak partján

hallgatva a muzsikát

elvonultunk a zaj-kosztól

megteremtve a csodát,

minden érzés újraírja

a varázsos harmóniát.

 

Szeretet

III.

Szeretem a világunkat, mert ez a hely a miénk,

jöhet persze fű, fa, virág, s jöhetnek a kicsikék,

mindenkit nagy öleléssel, édes szóval fogadunk,

szeretetünk összetart és mindig együtt maradunk.

 2014.10.29. / 11.02.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

komboree@gmail.com

(bori, 2014.03.11 11:29)



EZ IGEN!!!!!!!!GYÖNYÖRŰ!