Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Retina - avagy a szem a lélek tükre

 Retina, avagy a szem a lélek tükre

156587_286137438142652_1718271088_n.jpg

Ez az írás azért készül, hogy segítsen az olvasóján, tanulságul, útmutatóként.

Emellett leszögezem, ezek az én szavaim, érzéseim és gondolataim, nem szakorvosi vélemény.

Szeptember első napjaiban levált a retinám, melynek gyógyítása azonnali műtéttel volt lehetséges. Lábadozom, szebb szóval élve gyógyulok.

Megosztom Veletek a tapasztalataimat:

Hónapokkal ezelőtt kaptam az első jelet. A jobb lábam ujjak feletti része egy tenyérnyi területen zsibbadttá vált. Felfigyeltem a változásra, meg is kérdeztem néhány ismerőst, aki jártas ilyen területén a gyógyászatnak, mi lehet ez. Egyikük mondta, jobb szem. Elraktároztam az infót és figyeltem a szememre.

Hónapokig nem történt semmi. Rövidlátó vagyok 30 éve, de nem erősen, a dioptriám a jobb szememen a műtét előtt -2 volt. Augusztus közepén fekete pontok jelentek meg a látómezőmben – ez korábban sosem fordult elő -  mondtam is több kollégámnak, mire mindegyikük azt válaszolta, ilyen vele is előfordult már, lehet vérnyomás eredetű.

Ismét teltek a napok, szabadságra mentem, ez idő alatt semmilyen tünetet nem tapasztaltam, majd szeptember első napjaiban arra lettem figyelmes, hogy a jobb szemem előtt homályos a látásom, mintha egy plexi lenne előtte. Óriási szerencse, hogy épp ráértem, így azonnal elindultam – forró nyomon. Gyanakodtam – rémülten – szürkehályogra illetve extra gyors szemromlásra. Egyik sem vidított fel.

Viccesen említettem is egy orvos barátnőmnek, hogy kettőslátásom van, mire Ő azt mondta, menjek mielőbb orvoshoz, mert ez retinaleválás is lehet.

Másnap az optikában kezdtem, ahol megállapították, hogy a látásom nem romlott, de valami nem működik tökéletesen, ezért továbbküldtek szemorvoshoz. Telefonon próbáltam időpontot kérni – említették, hogy hetekkel későbbre számítsak… - de nem értem el őket  több kísérlettel sem. Gondoltam, próba szerencse, becsöngettem és személyesen odamentem. A szemorvosnál tömve volt a rendelő, de panaszomat ismertetve az asszisztens megnyugtatott, hogy ez komoly gond lehet, a doktornő ilyen esetben mindig ellátja a beteget. Hála és köszönet a pontosságáért, a szemem világa múlhatott a szakértelmén és precizitásán.

Pupillatágítás után megállapította a diagnózist – retina leválás – majd az Uzsoki kórházba utalt. Másnap, szeptember 5-én vizsgálatot követően 11 órakor műtöttek, délben már a szobámban voltam.

A műtét részletes leírását az alábbi dokumentumban olvashatod.

www.uzsoki.hu/files/u1/BT_Vitrectomia.doc

 

 

A fentieknek az alábbi – számomra fontos, általam megfogalmazott – tanulságai vannak:

-          a szervezetünk valóban ad jeleket nekünk, ha nem jó úton járunk, majd a megoldatlan, esetleg fel sem ismert probléma  betegséghez vezet

-          a konkrét jelzés megjelenésekor azonnal orvoshoz kell fordulni, mert esetemben pár nap is az ideghártya elhalásához, a látás elvesztéséhez vezethetett volna

-          tisztelni kell önmagunkat, hogy cselekedjünk és az univerzumot, mert segít, csak érteni kell

 

A gyógyulás

Ez a betegség a gyógyulási szakaszban átmeneti látásvesztéssel jár, ami együtt jár a befelé fordulással. Olvasni, tévézni nem nagyon tud a beteg, hallgathat, ha szeretne. Belső hangokat és zenét.

Belső látás

Bensőnkbe látni, magunkba fordulni, csak lenni és mélázni, nem gondolkodni. Pihenni és feltöltődni. Kikapcsolni és önmagunkkal lenni. Erről szól nekem ez az időszak.

Érzések

Egészen érdekes módon a kezdeti – Mi van? Ez teljesen lehetetlen, ez velem nem történhetett meg!? Úristen, mi lesz velem, segítség? Ki van velem, ki a támaszom?  - érzések után a műtét napján már nyugodt voltam és azóta is végtelen békesség van bennem. Érzem, hogy minden helyreáll és a pihenésnek itt van az ideje, ezért kaptam. Kicsit nagyobb dózisban, mert nem tértem másként más útra. Sokat vergődtem a múlton, nem a jelenben éltem. Megbetegítettem magamat, pedig épp ezt szerettem volna elkerülni. Spirituális értelemben ld. vonzás törvénye.

 

10659159_602996676475899_4144714274198026824_n.jpg

 

Kérdések

Mi az út? – kérded. Azt még én sem tudom pontosan, egyet azonban biztosan tudok.

Soha többé nem szeretnék negatív érzéseket kibocsátani és beengedni magamba. Gondolatokat sem.

Ami negatívot befogadunk, az hat ránk. Nem a javunkat szolgálja.

Elengedni minden félelmet és negatív gondolatot és legfőképp negatív kinyilatkoztatást, mert a kimondott szó ereje a legnagyobb! ahogy épít, éppúgy rombol.

Letenni a régmúlt cipelt terheit, mert nem bírom már tovább vinni.

Meg már nem is szeretném.

Alázattal.

Felnőttem ahhoz, hogy képes legyek felülemelkedni a sérelmeken. A bocsánatkérés talán még egy lépcső lehet, az még nem menne mindenkivel. Néhányakkal még nem. Ezzel még dolgom van, lesz.

Tervek

csak a jelenben élni

Felejteni a múltat – ami nyomasztó – és nem lihegni a jövőn. Benne lenni a pillanatban.

Olyan ez, mint egy újjászületés, hisz az is.

 

Látni vagy nem látni, az itt a kérdés…

Egy barátnőmnek már a műtét napján ezt mondtam: ez a betegség arra figyelmeztet, mit nem láttam meg az életemben. Erre ő azt mondta: nem vagyok túl spirituális, de láss!

Valahol ez a kulcs, a megoldás. Ha nem látod meg, megláttatja veled a sors, akár úgy, hogy egy darabig nem látsz.

Ismétlem, ez az én történetem, ezek az én szavaim.

 

10489885_622819367813267_7686863382312034572_n.jpg

2014. szeptember 20.