Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Döme a barátom

Sosem volt kutyám. Nem is igazán vágytam rá, bár az utóbbi időben még ezt is megkérdőjelezném. Tudat alatt szükségem van egy kutyára, illetve egy olyan szuszogó lényre, aki feltétel nélkül szeret és elfogad. Hűséges és puha. Meleg és biztonságot ad. Mi lehetne ez, ha nem egy szőrgombóc, ami néha neked tolja az orrát, máskor fellök, mert olyan vehemensen rohan eléd, hogy üdvözöljön, mert hiányoztál neki és mert feltétel nélkül imád. Te vagy számára a falkavezér.

Elnézegetem a képeiket a közösségi oldalakon, szebbnél szebb kölyköket ajánlanak, egyre hosszabb időt töltök el a kép nézegetésével és gondolkodással. Mi lenne, ha… Semmi sem lenne, a környezetem nem alkalmas kutyatartásra és az életmódom sem, nem beszélve önzőségemről és lustaságomról, ami a sétáltatást komolyan akadályozná. Talán ha nyugdíjas leszek és már nem lesz egyéb vágyam, igénylem majd a melegét, szeretetét, a hűséges kutyatekintetet.

Jut eszembe… Először egy férfi szemében pillantottam meg egy kutya szemeit. Olyan képzetem van a kutyáról, hogy az a világ leghűségesebb, emberbarátabb állata. Ez a végtelen elfogadás és alázat látszik a szemében, ha a gazdájára tekint. Hát ezt a fényt egy férfi szemében láttam megcsillanni. Egy férfiében, aki nagyon fontos volt nekem, de sosem teljesedhettek ki az érzéseink, mert a körülmények nem engedték. Csak tekintet volt és érzések, apró gesztus, egy-két szó, fél mondat.

Nem volt elég, de nem volt másra engedély. A határokat pedig nem hágtuk volna át. Ő biztosan nem.

Nemrégiben egy kedves barátom kutyusától kellett búcsúznom, mert eljárt felette az idő. Érdekes volt a kapcsolatunk. Ha elmentem hozzájuk, a kétszemélyes kanapén mellém telepedett és békésen pihent, csak néha horkolt picit. Pontosabban én telepedtem mellé, hiszen az volt az Ő helye. Később érkezett mellé egy kölyök, de nekem ő maradt a kedvenc. Bírom a csendes, bölcs, megfontolt férfiakat. Ő ilyen volt.

Nem hallott már, de nem volt komoly baja. Hirtelen jöttek a gondok és egyszer csak vége lett. Úgy éreztem, kiszakítottak egy darabot a szívemből. Volt, aztán most meg már nincs. A föld alá költözött. Bár sokkal szívesebben hiszem, hogy az égi vadászmezőkön csámborog, ott pihen és bölcsül tovább.

Béke veled, Döme 

img_8064.jpg

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------

2. felvonás

Én alapvetően macskás embernek tartom magamat.

Úgy gondolom, két tábor van, a kutyás és a macskás. A felemás, amelyik mindkettőt szereti, az is az egyikhez húz, csak a másikat is csípi.

A macska tojik a világra. Kisméretű oroszlán, az állatok kiskirálya. Szeress, szerethetsz és érezd ettől megtisztelve magad!  Adhatsz enni, ha jó a kedvem, dorombolok neked, de inkább csak alszom egy számomra kedves, félreeső zugban. Büszke lehetsz rám, látod, milyen kecsesen tudok vonulni a fűben? Ma egerésztem, tessék, neked hoztam. Ugye, milyen ügyes vagyok? Légy büszke, hogy a gazdám lehetsz!

Volt egy macskám. Felnőtt lettem, önálló, végre lehetett. Pici, apró, esetlen, doromboló gombóc. Fiú… azzal kicsit kevesebb a baj. Lelkében épp annyira volt macska, mint amennyire kutya. Végtelen ragaszkodással kötődött hozzánk, velünk utazott az autóban, el lehetett engedni idegen helyen és nem csámborgott el, ötvözete volt a két állat karakterének.  Persze a lustasága és aluszékonysága tipikus macska volt, igaz, átbarangolta az éjszakát, valamikor csak ki kellett azt pihenni.

Most újra vágyom egy háziállatra, de még nem jött el az ideje. Mindig eljön, csak békével ki kell várni. Nem sürgetni, nem menni a dolgok elébe. Épp időben érkezik majd.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

3. felvonás

Új szerelmem van. Egy fiú. Igaz, még kölyök, ezért talán inkább gyereknek tekinthetem. 

Szinte a derekamig és és ha megérkezem, hangos ugatással fogad. Nagyon tud örülni a látogatónak és ha engedem, a nyakamba ugrik, hogy kifejezze érdeklődését, szeretetét. Elvarázsol, mi tagadás. 

Volt egy kutya a családban, gyönyörű, hatalmas, kedves, szeretnivaló rottweiler. Óriási bundás mackó lett, amikorra megnőtt. Évekig élt velünk, de meg kellett válnunk tőle és egy kedves ismerős fogadta be. Érdekes módon nem volt olyan mély benyomással rám, mint az életemben most felvillanó kutyák. Igaz, a lelkem is teljesen más volt akkor. Most sokkal érzelmesebb, érzékenyebb vagyok. Jobban figyelek a világ rezdüléseire, a természetre, a növényekre, állatokra. Meg persze az emberekre is. Megértem erre. 

Nevezett fiatalember úgy megbabonázott, hogy még arra is hajlandó voltam, hogy az orrát az orromhoz érintse, ez korábban teljesen lehetetlen küldetés lett volna. Kajla, hosszú lábú, de egyre felnőttesebb, formásabb és óriási puha, meleg fülei vannak, amit imádok morzsolgatni. Olyan jó fej, hogy engedi. Persze, hát ő sem vágyik másra, mint szeretetre. Azt pedig megkapja mindenkitől, hiszen a gazdik nem kevésbé szerelmesek belé, mint én. Sőt... 

De hát tessék ránézni, nem gyönyörű? 

007.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.